A gyerekek annyira gyorsan megnőnek, hallottam ezt gyerekként megannyiszor, és hát akkor még igaz ami igaz, fogalmam sem volt, hogy egyrészt én is iszonyatosan sokat fogom használni ezt a mondatot az én gyerekeimmel szemben, másrészt pedig hogy ez ennyire nagyon igaz. Én végig úgy éreztem amikor gyerek voltam, hogy lassan forog az óra kereke. Emlékszem, hogy mennyire sokszor vártam dolgokat. A következő húsvétot, a karácsonyt, az év elejét, a nyarat, egy-egy koncertet, a színházi előadást és még sorolhatnám, és nagyon – nagyon lassan telt az idő. Elérkezett azonban az a pillanat, ahonnan már észrevehetően felgyorsultak az események, és sokkal gyorsabban kezdett forogni az idő vas foga, most pedig már tényleg úgy érzem, hogy rohan. Na nem csak azért mert egész nap rohanok hogy mindenhova időben oda érjek, hanem legfőképp azért, mert idő közben a kisfiam bizony nagykorú lett, és le is érettségizett. Most már önállóan intézkedik, albérletet keres, egyetemre megy, és hát nyilván ez nem egy pillanat alatt alakult így, de nekem most vált teljesen egyértelművé és nyilvánvalóvá, hogy a gyerek kirepül a családi fészekből.
Persze ezt leginkább akkor láttam, amikor az érettségi ajándékát, ami egy apple watch milánói szíj volt feltette a kezére. Az a kisgyerek, aki nemrégiben még nem tudta elkapni a labdát, aki mindig elesett a bringájával, aki bajlódott a versekkel, aki nem mert elhívni egy lányt randevúra, most már teljesen magabiztos, önálló és férfias, ami egyrészt persze hihetetlen nagy öröm és büszkeség, másrészt azonban szomorúság is, mert egy anya számára a gyerek mindig gyerek marad, de el kell engedni a kezét hogy a saját életét élhesse, és ettől nagyobb feladat azt gondolom nem létezik. Nekem legalábbis nem. Az apple watch szíj mindenesetre nagyon tetszik neki és jól is áll a kezén, biztos vagyok benne, hogy kifejezetten jól tükrözi azt az utat amin végig ment, és azt a fejlődést amit elért. Kész férfi, és ezt most már én sem tagadhatom le.